A Chasing Life már akkor felkeltette a figyelmemet, amikor először hallottam róla, nagyon érdekesnek találtam, hogy egy leukémiás nőről szól egy sorozat, és kíváncsian néztem végig az első részt, de nem igazán fogott meg. Akartam én szeretni, szóval megnéztem a másodikat is, a harmadikat is, de nem. A harmadikra már nem is nagyon figyeltem. Utána abbahagytam, és úgy voltam vele, hogy most már nem nézem. Amikor azonban befejeződtek a nyári részek, újra kíváncsiságot éreztem arra, hogy nézzem. Innentől spoileres leszek.
Akkor fogott meg igazán, amikor a negyedik részben April elmondta Brennának, hogy leukémiás, az a párbeszéd nagyon tetszett és örültem, hogy végre elmondja, és nagyon ötletes volt, hogy nem így előre rákészülten, hanem spontán jön, mert annyi fele kell figyelnie, hogy már nem bírja tovább.Brenna amúgy, annak ellenére, hogy az elején nem szerettem, a végére az egyik kedvenc karakteremmé nőtte ki magát, nagyon tetszett a leszbikus-szál, és nagyon jól bontották ki, és az is ötletes volt, hogy találkozzon Natalie-val. Amikor azonban az utolsó részben közölték, hogy nem találkozhat Greer-rel, akkor elkeseredtem, de gondolom kitalálnak majd valami módot, hogy újra összehozzák őket.
Az anyu is szimpatikus lett, rögtön azután, amikor visszább vett abból, hogy beleszóljon April életébe. A George-dzsal közös romantikus-szála is tetszett, gondolom lesz folytatása is a történetnek.
Beth-t is nagyon megkedveltem, ahogy Leo-t is a végére, egyedül Dominic maradt kidolgozatlan számomra. Mikor az utolsó részben visszatért, akkor egy kicsit már jobb volt, de még akkor se volt igazán szimpatikus. A nagyi se kapott túl sok teret, de neki nem is nagyon volt szüksége rá, legalábbis én nem nagyon érzem.
Sajnálom, hogy olyan sokáig húzták azt a dolgot, hogy nem akarja elmondani, az jó lett volna hamarabb is, ugyanis szerintem az indította be a sztorit, addig semmi érdekes nem történt a sorozatban. Viszont az egész ötödik rész nagyon jól volt megcsinálva, ahogy az anyuja arra gyanakszik, hogy füvezik, és aztán végül kierőszakolja Aprilből az igazat.
April a végére nagyon szimpatikussá vált, még az elején nem bírtam, ezt a "nem akarok felkavarni senkit"-dolgot, ezt szépen levetkőzte, és mindenki megtudta, akinek kellett volna, akár akarta, akár nem. Az utolsó részben amúgy nagyon tetszett Italia Ricci alakítása, és az egész történet, amikor hallucinál, meg amikor a kórházban sétálnak, mindegyik nagyon szép volt.
Az első 10 epizódra 7/10-et adnék, remélem lesz még jobb is, a finálé azért 8/10, bár a cliffhanger nem nagyon tetszett. A folytatással kapcsolatban kíváncsi vagyok, az első évad már biztos, hogy meglesz 21 részes, annyira rossz számokat nem is hoz, inkább a történet miatt aggódok. Mit csinálnak, ha eltart vagy hat évadig? Eljátsszák néha, hogy meggyógyul, majd mégsem, vagy hogy akarják? Mert tulajdonképpen a leukémiás Aprilről szól a sorozat, bár láttunk már rebootot...
Megjegyzés küldése