Nem rég írtam nektek a Beavatott filmről, ami nagyon megtetszett, és azóta 5 nap alatt sikerült kiolvasnom az első könyvet, ami nálam hatalmas teljesítmény. A történetről most nem írnék sokat, és lehet, hogy néhol át fogok menni "könyv vs. film"- stílusba, de a véleményemet és érzéseimet is igyekszem átadni a könyvvel kapcsolatban.
Először is, nagyon örülök, hogy a Beavatott lehet az első regény, amiről írok, ugyanis nagyon megtetszett a könyv, a közeljövőben, ha nem is a nyáron, de igyekszem elolvasni a másik két kötetét is a trilógiának, így azokra a filmekre már felkészülten tudok majd neki ülni, ha eljött az idő.
Rengeteget gondolkoztam rajta, hogy a könyvbéli vagy a filmbéli Tris a jobb, és most se tudom a választ. A filmben Tris jól néz ki, ami szimpatikusabbá is teszi, és egy filmet direkt csúnya főszereplővel nem lehet eladni, szóval ez érthető is, azonban a filmben a lelkivilágára keveset figyeltek, hülyén fog hangzani, de a filmben túl keveset bántották őt, a könyvben sokkal többször szóltak oda neki, így erősebbé is vált a karakter.
A karakterekben mindenképpen a könyv az első, és nagyon sajnálom, hogy Uriah és Marlene kimaradt a filmekből, azt meg végképp, hogy Christina és Will mind a két változatba hátramaradtak, pedig nagyon megkedveltem mind a két karaktert. Al öngyilkossága is sokkal jobban volt kirajzolva a könyvben, és Tris anyuja is szimpatikusabb volt, és több teret kapott a könyv lapjain.
A szimulációk a filmben azonban jobban tetszettek, viszont ott nem volt eléggé kifejtve, hogy Négyes miért pont Négyes, hogy mekkora ritkaság, hogy valakinek csak négy félelme van. A könyvben az nagyon tetszett, hogy mert kockáztatni az írónő, gondolok itt Edward halálára- ami által jobban meg volt indokolva Tris megtámadása is- és az elején egy lány kiesett a vonatból. A filmben ugyanis hiányoltam az ilyeneket, hogy folyamatosan mondják, hogy ki ne ess, de igazából senki nem esett ki.
A verekedések is jobban voltak ábrázolva a filmben, de ez természetes, leírni és elképzelni sokkalta nehezebb, mint szimplán nézi, hogy hol éri ütés, és mennyire fáj neki. Azonban a könyvből ezeket a részeket kár lett volna kihagyni, viszont azt hiányolom, hogy itt Tris annyira nem edzett, mint a filmben, hogy lement az edzőterembe és gyakorolt magában.
A történet lezárása a filmben jobban volt megoldva szerintem, ugyanis ott sokkal izgalmasabb és drámaibb húzás volt, hogy mindenkit le kellett győzni, nem csak Négyest, és ott az anya halála is jobban ki volt emelve- bár mielőtt olvastam, pont fordítva gondoltam, de én több dolgot vártam volna Tristől, bár igaz, éppen üldözték.
A világot azonban mind a két téren nem bontották ki eléggé, és ezt sajnálom, mert a könyvből sem tudtam meg eleget az akkor Chicagoról, remélem a többi könyvben ezekre sor kerül, mert nagyon kíváncsi vagyok az ottani életre. És itt se jutott túl sok szó az Őszintékre és a Barátságosakra, de legalább párszor megemlítették őket, és ha jól emlékszem akkor a vonattal a Barátságosak-felé igyekeztek, szóval hátha a következő könyvben megismerjük őket is.
Nagyon tetszett a könyv ennek ellenére is, és a film csak 9/10 volt, ez viszont megérdemli a 10/10-et.
Rengeteget gondolkoztam rajta, hogy a könyvbéli vagy a filmbéli Tris a jobb, és most se tudom a választ. A filmben Tris jól néz ki, ami szimpatikusabbá is teszi, és egy filmet direkt csúnya főszereplővel nem lehet eladni, szóval ez érthető is, azonban a filmben a lelkivilágára keveset figyeltek, hülyén fog hangzani, de a filmben túl keveset bántották őt, a könyvben sokkal többször szóltak oda neki, így erősebbé is vált a karakter.
A karakterekben mindenképpen a könyv az első, és nagyon sajnálom, hogy Uriah és Marlene kimaradt a filmekből, azt meg végképp, hogy Christina és Will mind a két változatba hátramaradtak, pedig nagyon megkedveltem mind a két karaktert. Al öngyilkossága is sokkal jobban volt kirajzolva a könyvben, és Tris anyuja is szimpatikusabb volt, és több teret kapott a könyv lapjain.
A szimulációk a filmben azonban jobban tetszettek, viszont ott nem volt eléggé kifejtve, hogy Négyes miért pont Négyes, hogy mekkora ritkaság, hogy valakinek csak négy félelme van. A könyvben az nagyon tetszett, hogy mert kockáztatni az írónő, gondolok itt Edward halálára- ami által jobban meg volt indokolva Tris megtámadása is- és az elején egy lány kiesett a vonatból. A filmben ugyanis hiányoltam az ilyeneket, hogy folyamatosan mondják, hogy ki ne ess, de igazából senki nem esett ki.
A verekedések is jobban voltak ábrázolva a filmben, de ez természetes, leírni és elképzelni sokkalta nehezebb, mint szimplán nézi, hogy hol éri ütés, és mennyire fáj neki. Azonban a könyvből ezeket a részeket kár lett volna kihagyni, viszont azt hiányolom, hogy itt Tris annyira nem edzett, mint a filmben, hogy lement az edzőterembe és gyakorolt magában.
A történet lezárása a filmben jobban volt megoldva szerintem, ugyanis ott sokkal izgalmasabb és drámaibb húzás volt, hogy mindenkit le kellett győzni, nem csak Négyest, és ott az anya halála is jobban ki volt emelve- bár mielőtt olvastam, pont fordítva gondoltam, de én több dolgot vártam volna Tristől, bár igaz, éppen üldözték.
A világot azonban mind a két téren nem bontották ki eléggé, és ezt sajnálom, mert a könyvből sem tudtam meg eleget az akkor Chicagoról, remélem a többi könyvben ezekre sor kerül, mert nagyon kíváncsi vagyok az ottani életre. És itt se jutott túl sok szó az Őszintékre és a Barátságosakra, de legalább párszor megemlítették őket, és ha jól emlékszem akkor a vonattal a Barátságosak-felé igyekeztek, szóval hátha a következő könyvben megismerjük őket is.
Nagyon tetszett a könyv ennek ellenére is, és a film csak 9/10 volt, ez viszont megérdemli a 10/10-et.
Megjegyzés küldése