A sztori egy 2002-es filmen, és egy regényen alapszik,
miszerint egy igazi agglegény mellé
beköltözik egy szingli anyuka a fiával, utóbbi pedig elkezd barátkozni a
férfival, aminek az anya nem nagyon örül. A szitkomok legnagyobb hátránya, hogy
a történeten semmi se múlik, mindent
a karakterek és az írók csinálnak, szóval ebből a leírásból bármi kisülhet, jó
és rossz egyaránt.
Az About a Boy-ban ami a legjobban bejött, az a hangulat, ami engem általában meg fog
egy vígjátékban, a másik pedig Will
karaktere, akit nagyon bírok, már az első percben megröhögtetett azzal a
hirtelen jött csajozással, főleg, hogy az epizód végéig kihatott.
Viszont. Nekem a
Pilot túl gyors volt. Mintha egy egész filmet (a filmet nem láttam)
próbáltak volna belesűríteni egyetlen 20
perces epizódba: bemutatják a főszereplőt, majd a szomszédot, rossz
benyomás az anyára, barátkozás a gyerekkel, minden kiderül, majd nagy békülés.
Őszintén szólva viszont nem tudom mit csináltam volna az írók helyébe, hiszen
ez a sablonosság kellett ahhoz, hogy bemutassák a történetet.
A másik fekete pont a gyerek színész miatt jár, nem nagyon sikerült megkedvelnem Benjamin
Stockham-et, és vele együtt Marcus-t sem, viszont a Willel való kémiájuk még lehet jó, itt túl keveset mutattak még belőle, és nagyon az elején vagyunk még.
Viszont, nagyon tetszett a popkulturális
utalás, azokat nagyon szeretem, remélem több is lesz még. Ja, és a záró jelenet is nagyon tetszett,
nagyon aranyos volt, tökéletes zárása a „filmnek”.
A pilotra 7 pontot
adnék, legközelebb az évadzárónál jelentkezem, kíváncsi vagyok mennyire fog
változni a véleményem. Remélem, hogy ahogy megismerem a karaktereket, annál
jobban fogom szeretni a sorozatot. Egyelőre még nem lettem nagy rajongó, de
szitkomoknál 20 perc általában kevés
szokott lenni- nos igen, a rövidebb formátumnak ez az hátulütője. A sorozat második évada október 14-én indul,
addig biztos, hogy jelentkezem egy első évados kritikával, így az is eldől,
hogy maradok-e vele.
Megjegyzés küldése