Ez a regény nagyon szép volt. Egy szóval így tudom leírni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, hosszabban már sokkal nehezebb róla beszélni. A történet szerint Hannah Baker öngyilkos lesz, ám mielőtt ezt megteszi, 13 kazettán rögzíti a 13 indokot, amiért ezt meg kellett tennie, és mindegyik kazetta egy-egy embernek szól, és a főszereplőknek kötelességük meghallgatni, majd továbbadni a soron következőnek.
Olvasás közben folyamatosan az jár az eszemben, hogy "most komolyan? ez nem nagyon dolog". És azt hittem, én vagyok az érzéketlen, pedig nem, tényleg nem nagy dolog, de ahogy Hannah is fogalmazott, ez a lavina-effektus. Ki tudja, lehet, ha olyan lelkiállapotban lett volna, akkor csak nevetett volna a pletykákon, de nem, ő már rég túl volt ezen a szinten, csak ezt épp a többiek nem tudták, ezért ők nem vették komolyan az egészet, míg Hannah igen.
A történet főszereplője Clay, akinek Hannah nagyon tetszett, és fogalma sem volt, miért érdemelte ki a kazettákat. Egy idő után már sejtettem, mire megy ki a játék, de addig jó volt azt hinni, hogy a főhősünk még sem annyira hős, és ebben lehet van valami, hiszen nem segített Hannah-nak, de azért nem segített, mert Hannah lökte el magától, ami nem volt túl okos döntés.
Az is kérdéses, hogy Hannah mennyire tekinthető főhősnek, hiszen megölte magát, ami nem túl hősi tett, és előtte pedig gondoskodott arról, hogy a "gyilkosai" szembesüljenek vele, mit tettek, ami szintén nem túl jó dolog, de ennek ellenére nekem sikerült megszeretnem Hannah karakterét, már az első pár mondatában, amikor megszólalt.
Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de szerintem ez a könyv megérdemelné a kötelező olvasmány-státuszt, nem azért mert esetleg annyira jó, mert lehet elfogult vagyok, hanem azért, mert nagyon fontos témát boncolgat, és ezt nagyon jó körítésben teszi, az egész regény nagyon olvastatja magát, alig bírtam letenni, kevesebb, mint két nap alatt jutottam el a végére, és nagyon elgondolkodtató, de ugyanakkor nehéz beszélni róla, legalábbis nekem most, hogy alig 1 órája fejeztem be, elég nehéz egy hosszúnak mondható kritikát összedobni róla, percek óta csak itt gondolkozok, hogy mit írjak még le róla.
Nagyon jó volt a könyv felépítése, mint mondtam, nehéz letenni, és nem is hosszú, és az események két szálon futnak, amit az író nagyon ötletesen oldott meg. Tetszett, hogy néha Clay megszakítja Hannah gondolatmenetét, és az is, hogy nem végig a kazetták hallhatóak, hanem másokkal is beszélget, közbevágnak, pár oldalon át elfelejthetjük Hannah-t.
Na jó, azt hiszem ennyi, többet tényleg nem tudok írni, 10/10. A könyv filmfeldolgozása amúgy készülőben van, a jogok 2011-ben keltek el, és a film Facebook oldalán mozgolódás kezdődött az elmúlt hónapokban, Hannah szerepét Selena Gomez játszaná, Clay-t pedig Logan Lerman. Kíváncsi vagyok rá, hogy miképp dolgozzák át a mozivászonra, ugyanis ilyen felépítéssel elég nehéz lenne, de remélem jól nyomon követhető lesz, és azt is, hogy minél hamarabb elkészül.
Olvasás közben folyamatosan az jár az eszemben, hogy "most komolyan? ez nem nagyon dolog". És azt hittem, én vagyok az érzéketlen, pedig nem, tényleg nem nagy dolog, de ahogy Hannah is fogalmazott, ez a lavina-effektus. Ki tudja, lehet, ha olyan lelkiállapotban lett volna, akkor csak nevetett volna a pletykákon, de nem, ő már rég túl volt ezen a szinten, csak ezt épp a többiek nem tudták, ezért ők nem vették komolyan az egészet, míg Hannah igen.
A történet főszereplője Clay, akinek Hannah nagyon tetszett, és fogalma sem volt, miért érdemelte ki a kazettákat. Egy idő után már sejtettem, mire megy ki a játék, de addig jó volt azt hinni, hogy a főhősünk még sem annyira hős, és ebben lehet van valami, hiszen nem segített Hannah-nak, de azért nem segített, mert Hannah lökte el magától, ami nem volt túl okos döntés.
Az is kérdéses, hogy Hannah mennyire tekinthető főhősnek, hiszen megölte magát, ami nem túl hősi tett, és előtte pedig gondoskodott arról, hogy a "gyilkosai" szembesüljenek vele, mit tettek, ami szintén nem túl jó dolog, de ennek ellenére nekem sikerült megszeretnem Hannah karakterét, már az első pár mondatában, amikor megszólalt.
Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de szerintem ez a könyv megérdemelné a kötelező olvasmány-státuszt, nem azért mert esetleg annyira jó, mert lehet elfogult vagyok, hanem azért, mert nagyon fontos témát boncolgat, és ezt nagyon jó körítésben teszi, az egész regény nagyon olvastatja magát, alig bírtam letenni, kevesebb, mint két nap alatt jutottam el a végére, és nagyon elgondolkodtató, de ugyanakkor nehéz beszélni róla, legalábbis nekem most, hogy alig 1 órája fejeztem be, elég nehéz egy hosszúnak mondható kritikát összedobni róla, percek óta csak itt gondolkozok, hogy mit írjak még le róla.
Nagyon jó volt a könyv felépítése, mint mondtam, nehéz letenni, és nem is hosszú, és az események két szálon futnak, amit az író nagyon ötletesen oldott meg. Tetszett, hogy néha Clay megszakítja Hannah gondolatmenetét, és az is, hogy nem végig a kazetták hallhatóak, hanem másokkal is beszélget, közbevágnak, pár oldalon át elfelejthetjük Hannah-t.
Na jó, azt hiszem ennyi, többet tényleg nem tudok írni, 10/10. A könyv filmfeldolgozása amúgy készülőben van, a jogok 2011-ben keltek el, és a film Facebook oldalán mozgolódás kezdődött az elmúlt hónapokban, Hannah szerepét Selena Gomez játszaná, Clay-t pedig Logan Lerman. Kíváncsi vagyok rá, hogy miképp dolgozzák át a mozivászonra, ugyanis ilyen felépítéssel elég nehéz lenne, de remélem jól nyomon követhető lesz, és azt is, hogy minél hamarabb elkészül.
Megjegyzés küldése